Azt javaslom, hogy mindenképpen sportolj! Akár járj el úszni, futni, de lehet edzőterem is, csoportos órák, személyi edzés vagy egyéni edzés... mindegy, de tegyél valamit, amivel fizikailag erősebb leszel.

Persze, ha egyébként is jártál rendszeresen, akkor ennek most nincs aktualitása számodra, de akkor is fontos, hogy a bánatod miatt ezt semmiképp se hagyd abba! Ha pedig régen vagy épp sosem sportoltál, edzettél, akkor tedd bele az életedbe.

Ennek több oka van:

• Erősebb és szívósabb leszel testileg.
• Csinosabbá válsz, szebb leszel, jobban fogsz kinézni.
• Mentálisan kikapcsol.
• Szívósabbá, kitartóbbá tesz lelkileg.
• Kinézel a fejedből.
• Hacsak nem teljesen magányos sportágat választasz, társaságban leszel.
• Új emberekkel, esetleg ellenkező neműekkel ismerkedhetsz meg.

Ez mind nagyon fontos abban, hogy 1. jobb állapotba kerülj testileg, lelkileg, 2. nőjön az önbizalmad, 3. vonzóbb legyél a volt párod szemében, 4. bővítsd a baráti köröd, 5. kijöjj a szakítás okozta traumából.

Én egyébként is mindenkinek ajánlanám az edzést és a sportolást, de aki egyáltalán nem sportol és még szakításban is van, annak meg KÖTELEZŐ!

Mit sportoljak?

Nos, ami csak jólesik, és ami elérhető. Ha van edzőterem a környékeden, azt javaslom, hogy menj csoportos órákra. Lehet az lassabb óra (pl. jóga, pilates), de lehet pörgős (zsírégető edzések, táncok, klasszikus aerobik, spinning stb.) vagy épp kifejezett edzés (köredzés, hot iron, alakformáló), netán küzdősport (pl. box, karate, krav maga...). Bármi, ami a te személyiségednek, sebességednek megfelelő. Tudsz érdeklődni emailben vagy személyesen a teremben a recepción vagy edzőktől. Lentebb leírom, hogy ezek az edzések mit takarnak.

A társas edzésforma edzővel azért jó, mert egyrészt nem túl drága, olcsóbb, mint a személyi edzés, másrészt a zene, a társaság mindig feldob. Kihúz a problémákból. Ráadásul ha még nem edzettél, mindenképp jó, ha van ott egy szakmabeli, aki segít.

De eljárhatsz persze futni, túrára, biciklizni, úszni, táncolni... találj valamit, amihez kedved van.

Ami még lényeges: folyamatosan kicsit lépj ki a komfortzónádból. Ez fog kihozni a bánatodból és segít fejlődni.

Mit jelentenek a fent említett mozgásformák:

- pilates: ez a jógához hasonló lassú edzés, sok nyújtás van benne, valamint has, gerinc és efféle mélyizmok edzése.

- zsírégető: ezek olyan gyors ütemen zajló edzések, amelyeknek a zsírégetés a célja, általában "ugrálósak"

- spinning: itt benti biciklin, szobabiciklin teker az ember több másik edzőstárssal együtt. Ez elég pörgős, izzasztó mozgásforma.

- köredzés: számos eszközt használó óratípus, ahol különféle gyakorlatokat végzel megadott ideig, majd mész tovább a következőre. Ezért "kör" edzés, mert több kör van ezekből egy adott ideig. Ez kifejezetten formáló, erősítő edzések.

- hot iron: ez egy súlyzós edzésforma, amely erősít, formál.

- alakformáló: olyan edzések, amelyekhez többféle eszközt használnak, és a célja a formálódás.

- krav maga: egy önvédelmi küzdősport.

Szóval, amint látod, igencsak sok lehetőséged van, már én is felsoroltam rengeteget a teljesség igénye nélkül. Minimum kétszer ennyit lehetne még hozzátenni.

Ja és gondolj bele, hogy mennyire frusztráló lehet a volt kedvesednek, ha szakít veled, majd ahelyett, hogy magadba roskadnál, jobban nézel ki, mint valaha! :) Vagy az is lehetséges, hogy megismersz egy nála sokkal szebbet, jobbat sportolás közben, és le is zárod ezt a mostani kapcsolatot.

Na ugye! Irány az edzőterem vagy a futópálya!

Vannak olyan típusú emberek, akik szeretnek a másik bajának örülni, azzal foglalatoskodni. Akik még ha nem is mernék/tudnák soha beismerni, valahogy örülnek a másik szenvedésének. Ez simán nem tudatos (bár lehet, hogy egyes esetekben nagyon is az), de attól még az eredménye ugyanaz. Ezek többnyire olyan személyek, akiknek nekik maguknak sem megy jól az élet egyik vagy másik területe. Pl. ha valakinek rossz a párkapcsolata, könnyen beszól annak, akinek jó vagy jobb. Vagy aki el van hízva, hajlamos a nála csinosabbakat leszólni, szurkálódni. Valahogy a saját keserűségüket vetítik ki a másik emberre.

Ha valaki kikel magából, hogy te vissza akarod szerezni a volt párod, és hogy az már tuti nem lesz jó, akkor tudd, hogy nagy eséllyel neki van egy olyan exe, akitől nem tudott még teljesen elszakadni.

Egy szakításnál a legfontosabb, hogy minél hamarabb összeszedd magad, már csak azért is, mert ha szarul vagy, az a volt párodnak sem lesz vonzó. Ezért is javaslom, hogy mielőbb szabadulj meg az olyan "barátoktól", ismerősöktől, akik visszahúznának oda, ahonnan pont igyekszel feljönni.

Milyen emberekre gondolok?

Olyanokra, akik szeretik veled tudatni, hogy a volt párod mit csinál, kivel van, kivel kavar, mi van vele, meghízott, lefogyott, ezt csinálja, azt csinálja. Egy adott szintig ez jó lehet (ha nem arról szól, hogy kivel jött össze), de ha úgy érzed, csak hátráltat, vagy feltépi a gyógyuló sebeket, akkor szép csendesen szakítsd meg vele a kapcsolatot, legalább arra az időre, amíg ezen az időszakon keresztül nem mész. Vagy ha az illető vevő a kommunikációra, akkor mondd meg neki őszintén, hogy ne mondjon neked ilyen híreket, mert ezzel fájdalmat okoz neked. Aztán vannak azok az emberek, akik szerint te csak nyavalyogsz, akik nagy hévvel tolják, hogy szedd össze magad, felejtsd el, hagyd abba, ne szenvedj, keress magadnak más elfoglaltságot stb.

Tiszta sor, hogy vannak, akik segíteni akarnak neked. De ha ez téged inkább hátráltat, még jobban elszomorít, kétségbe ejt stb., akkor nem érdemes vele kommunikálnod, kerüld a találkozást vagy egyáltalán nem beszélgessetek erről a témáról.

Egyébként olyan emberek is vannak, ahogy megfigyeltem az elmúlt vagy 20 évben, akik addig kedvesek és jó barátok, ameddig valamilyen szinten nem kerültél feléjük. Pl. amikor bejelentettük az eljegyzésünket, akkor volt több ember (nők...), akik igyekeztek burkoltan vagy épp nem burkoltan lelombozni. Soha nem számítottam volna erre, de ilyen is van. Tehát akik addig jó pajtik, ameddig nem húztál el az ő szintjükről. Ami persze értelmetlen, hiszen józan ember keresi a sikeresebb emberek társaságát, mert tanulni lehet tőlük.

Az első időkben van néhány dolog, amit nagyon nem érdemes tenni, mert különben az ellenkezőjét váltjuk ki a másikból, mint amit szerettünk volna. Lehet, megrémül tőlünk, megutál, megvet, felidegesítjük stb. Egyik sem ér célt. Erről bőségesen írnak azok az anyagok, amiket oldalt a Hasznos anyagok résznél megtalálsz.

Mondhatnánk így is röviden: Ne csinálj hülyét magadból!

Férfi ismerősömmel csúnyán szakított a felesége, gyakorlatilag lelépett egy másik fickóval. Mit ne mondjak, nem éppen egy kedves, intelligens, nőies megoldás, de ez van. Gyereket is vitte, ahogy azt kell... :( A férj kiborult (természetes), és a Facebookon osztogatta meg a részleteket különféle érzelmekkel színezve. Megértettem a fájdalmát, de alapvetően kínos helyzetbe hozta magát is, a nőt is és azokat az ismerőseit is, akik ezt olvasták, megtudták. Hiszen ezek annyira privát dolgok, nem igazán tartoznak másra. Ráadásul hááát, innen nem könnyű egy olyan helyzetbe visszatornásznia magát, ahol ő egy jó pasi, egy stabil, józan valaki, akire fel lehet nézni. Nem, ő a nyüszítő kiskutya szerepét öltötte magára.

A Facebookkal és más közösségi médiával ilyenkor nagyon okosan kell bánni.

Amit szerintem ne csinálj:

• Ne oszd meg a szakítás részleteit, okait. Ez nem tartozik másra, csakis rátok. Ha már tovább akarsz lépni, akkor esetleg egy visszafogott, szolid posztban le lehet írni, hogy elváltok, jóban maradtatok, mindenki a maga útján folytatja stb. Ez érdekes lehet abban az esetben, ha sokan úgy tudják rólatok, hogy egy pár vagytok, és így ezzel együtt azt is kommunikálod, hogy szabad a pálya. De szaftos, kínos részletek, hibáztatás, ömlengés, a bánatunk világgá kürtölése - ezek NE legyenek benne. Rövid, tömör, informatív. Ha szükség van rá egyáltalán.
• Ne nyavalyogj! Főleg férfiként. Egy nő (eséllyel a volt barátnőd, feleséged is) nem tart egy érzelmileg instabil, folyamatosan szenvedő pasit vonzónak. Ez nem az a módja, ahogyan őt majd visszahódítod. Ha ez hat rá, akkor nem azért megy vissza hozzád, mert veled szeretne lenni.
• Ne osztogass meg kétértelmű (azaz egyértelmű) posztokat, tartalmakat, idézeteket, amelyek róla szólnak, vagy a szakításról, vagy férfi-nő témákról. Ez ugyanúgy nyavalygás, csak burkolt, és le fogja vágni. Ő is, meg mások is, akik ismerik a helyzeteteket.
• SOHA ne írj, kommentelj az exed, pláne az új párja posztjához ellenséges vagy bántó vagy hibáztató netán önsajnáltató dolgokat. Szintén fenti ismerősnél láttam, hogy a nő új párjának fotója alá odaírta, hogy ő elcsábította a feleségét. Ilyet NE! Ez borzasztóan kínos! A kívülállóknak is, neked is, az exnek is. Nagyjából az ex új párja az, akit pont a legkevésbé fog zavarni, hiszen ő van nyeregben, övé lett a nő (példánkban). Szerintem semmit se kommentelj inkább, ne is like-old. Legalábbis a szakítás első időszakában ne. Esetleg, ha van, a közös gyereketek képét, de ott se kommentelj inkább. Ebből is azt érzi majd, hogy nyomulsz, hogy tepersz, kapaszkodsz. Nem vonzó.
• Ne tedd ki, mutasd, hogy te mennnyire fantasztikusan vagy. Ez is kínos. Tudja, hogy nem, azt is, hogy ez nem őszinte. Szintén az ellenkezőjét váltod ki annak, amit szeretnél.
• Ne próbáld féltékennyé tenni. Már csak azért sem, mert ha ő szakított, akkor lehet, még örülni is fog, hogy elszakadtál végre tőle. Ez fájdalmasabb tud lenni. Én anno elmondtam a volt páromnak, hogy randiztam (ő kérdezett rá), és a reakciója ilyen kis kedves, drukkoló stílusú volt, ami megalázó és fájdalmas volt a számomra. Az rendben van (sőt), hogy itt-ott megmutatod, hogy alapvetően jól vagy, összeszedett, de ne vidd túlzásba. Tök oké, ha felteszed pl. a Facebookra, vagy más módon tudtára adod, hogy nem vagy beborulva, nem sírdogálsz otthon, hanem pl. elmentél a (lehetőség szerint azonos nemű) haverokkal, barátnőiddel egy jóféle programra.
• Ne zaklasd, ne írogass neki, ne küldözgess neki virágot, meglepetéseket, ne írj rá random, hogy mi van vele. Ugyancsak a fentiek miatt.

A lényeg, hogy ne lássa rajtad, hogy ki vagy készülve, hogy borzasztóan szomorú vagy, hogy mindig csak rágondolsz, hogy bármit megtennél, hogy visszakapd.

Nehéz, valóban. Azt lássa, hogy érett vagy, nem lépsz bele rögtön egy másik kapcsolatba, összeszedett vagy, felveszel egy normális életritmust, dolgozol, hobbizol, éled az életed - nélküle. Teljesen jól vagy (nem kitörően, nem feltűnően, nem irreálisan, hanem visszafogottan).

Ez vonzó, ez nem kellemetlen, ez egy érett, intelligens partner hozzáállása. És egy normális ember ilyen párt keres, akinek van tartása, nem olyat, aki egy lábtörlő vagy egy szerencsétlen. Akár nőről, akár férfiról van szó.

Ez egy fájdalmas kérdés, nekem legalábbis az volt. Hogy értve biztos? Hát, nyilván.

Abban, hogy vissza tudtam szerezni a párom (és most boldogabbak vagyunk mindketten a kapcsolatunkban, mint valaha) nagyon fontos része volt az, hogy objektíven lássam, hogy mi minden szól mellette, és mi szól ellene.

Nagyon fontos, hogy tényleg, őszintén, objektíven rá tudj nézni arra, hogy valóban vissza kellene-e szerezni vagy sem. Ez nagyon nehéz. Sőt, lehet, ebben a mostani állapotodban (mivel minden bizonnyal szomorú vagy), nem is fogod tudni megállapítani, hanem majd csak egy későbbi szakaszban. Ha nem vagy 100%-ig tökéletesen biztos ebben, inkább tedd félre, vagy nézz rá mondjuk egy hónap múlva.

Fogj egy papírt, és készíts két oszlopot. Az egyikben az IGEN, a másikban a NEM fog szerepelni. Az Igen oszlopba írd fel az összes olyan okot, ami a (volt) párod és az újra összejövés mellett szól. Mindent. Ezek lehetőleg ne annyira csak kényelmi szempontok legyenek, mint pl. hogy van autója és bevisz mindennap dolgozni. Egy másik pár ugyanúgy be tudna vinni, illetve te is el tudsz menni oda egyedül, vagy majd le tudod tenni a jogsit, autót venni stb. Itt valódi pozitívumok legyenek. Pl. ő is imádja a vígjátékokat, a kutyákat, utazni, tud főzni, szeret(ne) vidéken élni, közös hobbik, hasonló személyiség...

Én ezt alaposan átnéztem, és arra jöttem rá, hogy józanul ránézve egyszerűen értelmetlen, hogy külön vagyunk. Míg egy régi szakításnál arra jöttem rá, hogy az nagyon is helyénvaló volt, mivel annyi minden fontos dologban különböztünk, hogy tényleg nem volt már jövője annak a kapcsolatnak. Lehetett volna még húzni, de később szakítani még rosszabb. Például én nem akartam gyereket, ő többet is szeretett volna. Én sok pénzt akartam, ő pedig nonprofit tevékenységekben találta meg önmagát. Vagy egy másik volt kapcsolatomnál az exem a konyhában látott volna szívesen, én pedig utáltam főzni.

Ehhez persze ismerned kell valamennyi magadat is. Ha nem ismered eléggé, akkor már tudod, hogy az életed ezen a területén kell erősen fejlődnöd.

A Nem oszlopba írd azokat a különbségeket és kellemetlen dolgokat, amelyek mondjuk úgy: nem hiányoznak. Pl. a folyamatos veszekedések (ha volt ilyen), rossz szokásai (pl. cigaretta, ha te nem cigizel, vagy alkohol, későn hazajárás, ha te korán otthon vagy stb.), amikor nem tudtok ebben-abban megegyezni, ő túlzottan rendetlen hozzád képest vagy épp túlzottan pedáns, nem kedveli a legjobb barátod/barátnőd, nem jön ki a szüleiddel, másféle igények a szexualitásban... ilyesmik.

Ezután minden ilyenhez rendelj egy fontossági számot: 1 - legkevésbé fontos, 5 - nagyon fontos. Számodra. Persze legyen benne objektivitás is: egy párkapcsolat jövője szempontjából az, hogy az egyik akar gyereket, a másik pedig nem, nagy fontossággal bír, hiszen így mindketten boldogtalanok lesznek.

Ha ez megvan, add össze mindkét oszlopot, és nézd meg az eredményt. Hol van nagyobb szám, a NEM-nél vagy az IGEN-nél?

Persze ez nem szentírás, egyszerűen csak egy jó kiindulási pontot ad neked, és már ebből lehetnek felismeréseid. De fontos ránézned, hogy ha alapvetően nem volt egy jó kapcsolat, de te a pillanatnyi veszteség és szomorúság, esetleg a megszokás miatt akarod csak visszacsinálni, az a jövőben újra szakításhoz fog vezetni. És egy újabb szakítás egy újabb, súlyosabb mentális teher lesz. Egy friss kapcsolatból kijönni és abból felgyógyulni sokkal könnyebb, mint egy hosszú évekig tartóból. Ráadásul utána egyre nehezebb lesz párt találnod, ahogy idősödsz, és ahogy egyre rosszabb lelkiállapotban leszel a problémás kapcsolat és/vagy szakítgatások miatt. Gondolj arra, hogy ne húzd sem a saját, sem a (volt) párod idejét.

Ez a fenti téma azért is fontos, mert sokan ahogy látom beleragadnak egy régi kapcsolatukba, és sok éven át nem tudnak, nem képesek egy új kapcsolatot kialakítani.

Én több szakítást megéltem már, és azt kell, hogy mondjam, hogy a szakítás a lehető legjobb személyiségfejlesztő helyzet.

Az ember ilyenkor kapott egy jókora pofont az élettől, egy sokkot, ami viszont kell a szintlépéshez. Ha nem engeded, hogy összetörjön, ha nem csak a sebeidet nyalogatod és sajnáltatod magad (bár kétlem, hogy ez jellemző lenne rád, ha ezt olvasod, úgyhogy hajrá!), akkor egy jókora fejlődésnek állsz a kapujában. És ha ügyesen túlmész rajta, tanulsz, fejlődsz, levonod a tanulságokat és változtatsz, akkor boldogabb leszel, mint a szakítás előtti időben!

Hogy értem ezt?

Vannak, akiknek ebben az időszakban vissza kell találniuk önmagukhoz, mert mondjuk a kapcsolatukban nagyon alárendelt viszonyba kerültek. Ez sajnos sok nőre jellemző, főleg házasságban: mindent megtesznek a férjüknek, és szinte semmit saját maguknak. Nos, az ilyen nők sokszor megkapják a szakítást, netán a megcsalást. Ezzel is arra neveli őket az "élet", hogy fedezzék fel értékes önmagukat.

Ráadásul ez azért is érdekes, mert minél kevésbé szeretik, tisztelik önmagukat, a párjuk is annál kevésbé fogja őket. Szóval, ez tényleg senkinek sem jó.

Vannak, akik egyre inkább magukba fordulóvá válnak a kapcsolatukban, elfordulnak a barátaiktól, nem foglalkoznak a környezetükkel, csakis a párjukkal. Ilyet is láttam: a nő, miután a férje beadta a válást és szétköltöztek, egyre inkább felfedezte a barátait, megismerte a kolléganőit, végre engedett a meghívásoknak... és elkezdett ÉLNI. Mesélte is a (volt) férje, hogy ő hányszor biztatta, hogy menjen, főleg, ha hívják, érezze jól magát, ne stresszeljen. De nem, nem ment.

Van olyan is, aki végre elkezd foglalkozni a külsejével, egészségével, és a szakítás után sportolni kezd, a felszedett kilóit leadja, kicsinosítja magát. Ezt már azelőtt is meg kellett volna tennie. Saját magáért és a párjáért szintén.

De az is lehet, hogy az ember hanyagolta a munkáját, nem volt önálló keresete, és a szakítás hatására kénytelen a saját lábára állni.

Ez a személyiségfejlődés olyan szempontból is fontos, hogy ha valamiért a szakítás véglegessé válik, az új pár keresésénél - hacsak nem változtatott, tanult, fejlődött az ember - pontosan ugyanazokat a hibákat fogja elkövetni, mint korábban. Aminek pedig boldogtalanság illetve újra csak szakítás lesz a kimenetele. Ezért is fontos, hogy ha az ember a volt párját szeretné újra visszaszerezni, akkor fejlődnie, változtatni KELL, különben az együttlét csak rövidke lesz, és talán még rosszabb lesz újra megélni a szakítást.

Ez egy nagyon érdekes téma, de egyben nagyon fontos is.

Amikor szakított velem a párom, egy rakás dolgot, cikket, véleményt, kérdést-választ elolvastam a témában. Ahol nem egy adott szerző cikke jelent meg, hanem valamilyen fórumon átlagemberek beszélgettek, ott mindig az volt az alap, hogy "felmelegítve csak a töltött káposzta jó". Többségében pontosan ezzel a szólással éltek, amit vicces, de még csak nem is hallottam soha máskor, más témában. Itt ismertem meg.

Ennek az a lényege, hogy ha már egyszer a kapcsolat elromlott, ha már egyszer szakításra került a sor, akkor annak vége, kész, hagyni kell a fenébe. Nem lehetséges, sőt, nem is érdemes visszacsinálni. El kell felejteni, tovább kell lépni. Pont.

Hát igen, ez is egy nézőpont. Ha elromlott a telefonom, kidobom, oszt jónapot. Veszek egy másikat. Még jó, hogy a szüleink annak idején nem így álltak a gyerekneveléshez: ha már ilyen rossz a gyerek, vigyük vissza, vagy adjuk le egy árvaháznak, hátha majd a következő szülőhöz jobban illik. :)

Halljuk sokszor idősebb emberektől, hogy bezzeg a mi időnkben nem kidobtuk a dolgokat, hanem megjavítottuk! Értik erre nem csak a szó szerint vett fizikai tárgyakat, hanem az emberi kapcsolatokat és a házasságot is.

Persze, igen, annak a kornak is megvolt a maga hátránya. A válás például adott esetben lehet a lehető legjobb döntés, de akár a lehető legrosszabb is.

Miért hibás szerintem ez a fajta megközelítés

 
Amikor újra összejöttem a párommal, akkor egy ismerőstől megkaptam (humorosan egy olyan idős hölgytől, akinek ez a harmadik házassága... remélem, ebben már megtalálta a boldogságát), hogy "de hát abban a kapcsolatban voltak problémák, nem?".

Hm. De igen, voltak. Ahogyan rengeteg kapcsolatban és házasságban is vannak. Sőt, vannak megcsalások is és állandó gyűlölködések.

Az alap furaság az egészben az, hogy sokan abból indulnak ki, hogy ha két ember együtt van, az egy jó, életképes, boldog kapcsolat, ha pedig szétmentek, akkor az a kapcsolat halála.

Én a szakításom után jobb (bár csak baráti) kapcsolatban maradtam az exemmel, mint sok pár, akit ez idő alatt láttam. Mi tiszteletteljesebben álltunk egymáshoz, illetve beszéltünk egymással és egymásról, mint sokan, mialatt kapcsolatban voltak. Értem ez alatt a lekezelő, bunkó stílust, a másik rosszmájú kibeszélését, megcsalást, flörtöket, kiabálásokat, veszekedéseket, az intimitás teljes vagy részleges megszűnését... és a többi.

Tehát attól, mert két ember nincsenek együtt, nem biztos, hogy nagyobb "gázban" vannak, mint azok, akik együtt vannak.

Igen, de hát mégiscsak szakítottak

Való igaz. Azért, mert az egyik - vagy épp mindkét - fél számára az a kapcsolat ott, akkor, olyan formában nem volt megfelelő.

Nálunk is így volt. Bár nagyon sz@r volt, és hosszú hónapok múltán jöttük csak újra össze, és én (valójában mindketten) rengeteges szenvedtem, de ebben a mai formájában messze sokkal-sokkal-sokkal több örömöt ad, mint akkor. Tehát megérte kimondania a páromnak azt, hogy "ezzel vége". Hiszen ha nem mondta volna, talán azóta is küszködünk, és egyre rosszabbul érezzük magunkat az életünk minden területén. Azt hiszem, szinte minden szakítás valahol egy jó döntés akkor abban a pillanatban, abban a kapcsolati szakaszban.

Tudom, hogy milyen szörnyű tud lenni egy szakítás, az ember mennyire bele tud roskadni a hatalmas teherbe és veszteségbe. Én is benne voltam, igen komolyan, de kitartottam, és visszaszereztem a (volt) párom.

Ez idő alatt - míg külön voltunk - nagyon sokat tanultam, olvastam és tapasztaltam ebben a témában. Sok hibát vétettem mind a kapcsolatban, mind pedig az idő alatt, amíg nem voltunk együtt. Látom ezeket azoknál az embereknél rendre, akik kapcsolatban vagy épp már szakításban vannak.

Számos nagyon értékes anyagot találtam. Ezeket mind beleveszem a blogomba, így te is utána tudsz járni, meg tudod szerezni. Itt rögtön meg is említeném, hogy kérlek, ne kérd ezeket tőlem, nem fogom elküldeni, lemásolni, beszkennelni stb., ha azok nem díjmentesek. (De ingyenesek is vannak közöttük, valamint az én blogom is az.) Én fizettem értük, és mivel értékes anyagok, te is add meg értük a "cserét" a szerzőjének. Úgy gondolom, ez a minimum, ha valóban szeretnéd az exed visszakapni. Ha ennyit sem tudsz érte tenni, akkor még nem gondolod elég komolyan. :)

Úgy írom majd a cikkeket, ahogy eszembe jutnak. Mivel kevés időm van, nem igazán fogok tudni kérdésekre, kommentekre reagálni, pláne egyedi szituációkban segíteni. Remélem, azért segítségedre lesz az, amit itt találsz.

Ami még nagyon fontos: azzal, hogy visszaszerzed a párod, még nincs semmi "készen". Onnantól fogva még nagyon sokat kell dolgoznotok azon, hogy együtt is maradjatok, és egy sikeres, őszinte, boldog és kielégítő kapcsolatot hozzatok létre. Időnként erről is fogok írni, de a blogom alapvetően a visszaszerzésről, nem pedig a megtartásról szól.