Én több szakítást megéltem már, és azt kell, hogy mondjam, hogy a szakítás a lehető legjobb személyiségfejlesztő helyzet.

Az ember ilyenkor kapott egy jókora pofont az élettől, egy sokkot, ami viszont kell a szintlépéshez. Ha nem engeded, hogy összetörjön, ha nem csak a sebeidet nyalogatod és sajnáltatod magad (bár kétlem, hogy ez jellemző lenne rád, ha ezt olvasod, úgyhogy hajrá!), akkor egy jókora fejlődésnek állsz a kapujában. És ha ügyesen túlmész rajta, tanulsz, fejlődsz, levonod a tanulságokat és változtatsz, akkor boldogabb leszel, mint a szakítás előtti időben!

Hogy értem ezt?

Vannak, akiknek ebben az időszakban vissza kell találniuk önmagukhoz, mert mondjuk a kapcsolatukban nagyon alárendelt viszonyba kerültek. Ez sajnos sok nőre jellemző, főleg házasságban: mindent megtesznek a férjüknek, és szinte semmit saját maguknak. Nos, az ilyen nők sokszor megkapják a szakítást, netán a megcsalást. Ezzel is arra neveli őket az "élet", hogy fedezzék fel értékes önmagukat.

Ráadásul ez azért is érdekes, mert minél kevésbé szeretik, tisztelik önmagukat, a párjuk is annál kevésbé fogja őket. Szóval, ez tényleg senkinek sem jó.

Vannak, akik egyre inkább magukba fordulóvá válnak a kapcsolatukban, elfordulnak a barátaiktól, nem foglalkoznak a környezetükkel, csakis a párjukkal. Ilyet is láttam: a nő, miután a férje beadta a válást és szétköltöztek, egyre inkább felfedezte a barátait, megismerte a kolléganőit, végre engedett a meghívásoknak... és elkezdett ÉLNI. Mesélte is a (volt) férje, hogy ő hányszor biztatta, hogy menjen, főleg, ha hívják, érezze jól magát, ne stresszeljen. De nem, nem ment.

Van olyan is, aki végre elkezd foglalkozni a külsejével, egészségével, és a szakítás után sportolni kezd, a felszedett kilóit leadja, kicsinosítja magát. Ezt már azelőtt is meg kellett volna tennie. Saját magáért és a párjáért szintén.

De az is lehet, hogy az ember hanyagolta a munkáját, nem volt önálló keresete, és a szakítás hatására kénytelen a saját lábára állni.

Ez a személyiségfejlődés olyan szempontból is fontos, hogy ha valamiért a szakítás véglegessé válik, az új pár keresésénél - hacsak nem változtatott, tanult, fejlődött az ember - pontosan ugyanazokat a hibákat fogja elkövetni, mint korábban. Aminek pedig boldogtalanság illetve újra csak szakítás lesz a kimenetele. Ezért is fontos, hogy ha az ember a volt párját szeretné újra visszaszerezni, akkor fejlődnie, változtatni KELL, különben az együttlét csak rövidke lesz, és talán még rosszabb lesz újra megélni a szakítást.